Virágok virága

 menet indul szótlan lengő mezők elől

hegyek ormán fakad hangzó fészek felől
szelíd égi madár terelgeti nyáját
fújja furulyáját repítgeti álmát

repítgeti táncát forgószélre pattan
hívja gyermekeit angyalszárnyon nyargal
gyöngy-szép hóvirágra bársony falevélre
lakkos csizmácskára talár-feketére

jönnek magzatai nemzetek a sorban
veszekednek folyton szertelenre nyomban
ki szereti jobban anyját édesanyját
nagy májusi fényben dobálják a sipkát

simogató szélben kőfal kötelékben
lépegetnek bolygón talpig feketében
sötét ösvény mélyén rettegve sietnek
előlépnek abból tenger nagy keservek

jönnek hívatlanul előtűnnek képek
látják sorban őket elveszett időket
megtagadt időkben feldagadt arcokat
kiket bántalmaztak vérsebes nagyokat

szakadék bánatot agyonvert apákat
mérgezett anyákat kucorgó babákat
kínzó fényeket fájdalomfalakon
testükön átdöfött remény és rágalom

betegek jelennek kikkel nem törődtek
elvesztek meghaltak lebegnek fölötted
elevenné válnak ó tettek és szavak
hullámoznak mélyen következménytavak

tekintet nélkül úgy lobognak előttük
gondolat akarat villódzik belőlük
nagyokat rúgtak egy hatalmas nemzetbe
ősanya ősapa véreit nevelte

feledett történet feledett szép család
dús anya neveltje halljátok Ég szavát

szurdokból kilépnek vígan a gyermekek
tűntek volt tetteik fekete fellegek
ölelték anyjukat szomorút édeset
ősnemzet öleli szereti mind-egyet

őscsalád a fényben színes rétekre dől
hegyek ormán játszik hangzó fészek felől
szelíd turul madár terelgeti nyáját
fújja furulyáját repítgeti táncát

391670_395983300464521_1145547663_n