Bodzavirág

Annak, aki semmit sem tud rólam

a nád közé keveredett fényben
kékség csillogott a szálakon
a mélység ölelte gyökereken
szemüveg lebegett szárakon

bukott a nap a láthatár szélén
pirosló fényével batikolt
csónak közeledett a tó felől
csúszott a nád közé behajolt

a tó partján a sötétzöld mezőn
leányka fiúcska ballagott
megálltak léptek előrenéztek
a tollasütői  nyarakon