SZÍV

emberi_sziv_4_723730_96302_n

 

hátán a Föld

Előhang

megtörted megosztottad
kibelezted megtapostad

hol a lét a gyöngy a tisztes távolság
pitvarok közötti házacskák
hol erek fogadnak századszor
és engednek ezer-vala-hányadszor
a véráramok keringő csalitjában
a huzalok szédítő magasában
a fénytelen hajú lét tavaszában
mikrokordonok karanténjában
unikornis aranyában
az egyszerűség ablakában
betonok közötti árnyszobában
terek mögötti hasadásban
elhagyott lépcsősorok mögötti falucskában
gúnytársak társulói magányában
a rend mögötti szenvtelenség asztalában
a milliomod-szoros nagyításban

a szív a szív ott dobog
a feltöretésben az elosztásban
mellőzésben és aprózásban

 

Országlánc

 

fogd a kezét
családodnak
családod a
szomszédodnak
szomszédod is
szomszédjának
szomszédkör
a falucskának
erős falu
városkának

város falu
országolhat
országkörben
utat mutat

 

10 milliárd

hajléktalan festő táncol a nap alatt
a jégvirágok fénykora   mégis megmaradt
ahogy gyermeked áll a fényben
áldd meg őt áldd meg nap-fehéren

ahogy  lányok az égre írnak
ahogy a fiúk a folyóba sírnak
ahogy a pék gyúrja kenyerét
áldd meg védjed vérük erejét

asszony a kisbabák illatait fűzi
férj a szabadságát melléra tűzi
ahogy a holnapok  jelenből élnek
áldd meg őket kik fáradtan remélnek

ahogy lábait tisztítja egy férfi
rabszolgaságát nem tetézi
ahogy a szerelő mosolya szépít
áldd meg áldd meg a tétova nénit

ahogy postás küzdelmes napján
mégis kedvesen írja a nyugtát
dalold dicsérd a buszvezetőt
áldd meg áldd meg a szégyenkezőt

ahogy némán várnak a táncra
ahogy nehezen állnak  lábra
ahogy ülnek kerekesszékben
csókold őket vidámra szépre

ahogy tolnak beteget százat
ahogy nyáron fürdetnek bátrat
ahogy kezüket nyújtják és adnak
áldd meg lelkét nővéri hadnak

milliárd ember táncol a Nap alatt
milliónyi virágok fénykora megmarad
ahogy mindannyian állnak a fényben
öleld és áldjad nap-fehéren