Porond

Múlt

/mire képes a kábítószer
és az otthontalan  gyűlölet/

 

éjszaka olvad a Hold peremén
áthasad vásznán a hajnal
félelem integet ívszekerén

férfiak állnak a gyep szövetén
részegen úsznak a gúnyban
görcsben üvöltve a fű közepén
fiatal kapar a porban

vizelet árama barna fején
illata bomlik az orrban
fájdaloműrben a gyomra elég
vérzik a nyálka belobban

sárba tiporva kiáltana még
hagyjatok engem magamra
zöld üveg álla legyinti fejét
zuhan a teste talajra

éjszaka szűköl a Hold peremén
átvirrad vásznán a hajnal
rémület integet ívszekerén

Jelen

csak álltam én középen
védtem a védtelent
a védtelen bosszút vet
most sárlavina megtemet

hová a harc még mindig és újra
mosd meg kezed tedd fel öved
ne a félelemre építs bújva
nyújtsd a kezed bízzál újra

Jövő

majoránnás nappalon
szikrázik a levegő
odahajol a te fiad
kedves arcú szerető

csillagánizs illat leli
gyertya – lobos hajnalon
karcsú leány levegőm lett
ellenségtől fél nagyon

kérlek apám édesapám
ne legyél oly mogorva
az ellenség édes lánya
szívem szakad meg rajta

nászágyamba viszem én most
áldást adjál házamra
dobd el azt a bosszúkardot
tisztítsd szíved alatta

mhgchg_mh2

2 Comments

  • 1
    2014. január 21. kedd - 09:41 | Permalink

    Annyira jó kifejezéseket használsz a versben!!!!

    • 2
      borossterez
      2014. január 22. szerda - 23:12 | Permalink

      Köszönöm! :)