Szabálytalan kapcsolatok

a határok nélküli
élet maga a halál

 

a holt láp mocsaras indáival
alulról szorongatja szép lassan
kúszik a hosszú gyantás törzseken
át meg átszőve  a fák csontjait
izmait katedrális boltozatát
ahogy az idegen karok befonják
az érintő erdő minden báját
levegőjét fától fáig érve
lapulnak hogy maguk a fák
se érezzék fülledt szorongató
fullasztó idegenkezűségét
rohadó nyúlós sárpalettának
ölelkező gigászi folyondárnak
mely terjeszkedik észvesztő roham
tolja feljebb már nem látszanak az
erdő szórt kontúrjai remegve
küzd lelkét nem adja a tolongó
harsogó  sárlavinának önző
élősködő folyondárnak

tél fagyasztja a baktériumraktárat
leszáradnak az élősködő fás-szárak

márciusban megtisztul a fenyőerdő

fenyo4