Egyetlenegyszer

is

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Földi ruha fosztó
A Kapunál

Mindent átölel

mély kútban és ezüst erdőn
alagútban messze zengőn
mennek és mennek
százak és ezrek

jelenléted
oly hatalmas
végtelenben
diadalmas

Látod azt amit nem láttál
Hallod azt mit nem hallottál
Érzed azt mit nem éreztél
Tudod azt amit nem tudtál

KIEMELT KÉPEK

Szeretőd gyermeke

íriszében a bánat
állandó madara
oly nyugtalanná válhat
céltalan ember
mért nem becsülöd
gyönyörű családodat

Gyermekeid

leányodnak mosolyában
szomorúság ott vegyül
fiad alvó szép szemében
nyugtalanság települ

néz a lelkük
mély szótalan
szólnának ők
úgy gondtalan
a hazugság
nem muzsikál
gyere haza
ne mórikálj

Szeretőd szembenéz

lélektolvaj
hazugságban
árulánc vágy
álruhádban
talajrontó
talajbontó
lélekrabló
füst gomolygó

Hűség

a fény még nem kopott le
teljesen az arcodról
a lábad még nem oly fáradt
a gyerekcipelés szalutálhat
és jöhet a rozsdamentes acél
keverhetek pudingtálat