Tavaszi szél

 

“Akit megaláznak, az felmagasztaltatik”

Az igazi tudás arcra borul Isten előtt látva a világ gazdagságát.
Megrendülten áll, mert tudja, hogy milyen parányi a világ szépségéhez ,
a Föld kicsinységéhez képest mely csoda a világegyetemben.
Csoda a Föld és az ember létezése. Isten alkotta az energiát, az ember csak
rátalált.
Az ember nem energia csupán, hanem lélek és élet. Isten  mindezek felett
áll.

mezők liliomai tárnicsai boglárkái kakasmandikói
rétek pipacsai Boldogasszony papucsai
hegyek kankalinjai hóvirágai gyöngyvirágai
halmok zergevirágai pongyolapitypangjai
a sós szikek sziksófői kereklevelű harmatjai
belső tavak levendulái szellőrózsái héricsei orchideái
kéken lilán fehéren rózsaszínben pirosan sárgán
halkan búgjak súgják dalolják kicsinységük
gyönyörű szimfóniáját
a színek megrendítő fenséges táncát
a miniatűr világ gyógyító báját

gyurgyalag csacsog  rigó fütyül  sármány fuvoláz
réti tücsök madarak szalakóták cinegék szárnya festi az eget
a Nap táncol a tavon miközben tükröződnek  a part menti fák
a megfejtetlen felhők oszló bomló és újra egyesülő játéka
viszi viszi kilométereken át a mindig megújulók titkát
szellő játszik a széllel és áramlat zavarja a víz színén
úszkáló vízicsibék és vadkacsák békés táplálkozását
hattyúk méltósága fogan a víztározó kicsiny folyón
gémek halásznak nem szűnő keresgélés közben miközben
fehér és fekete gólyák fecskék  vadludak ezernyi raja száll
macskabaglyok kanalasgémek üzenik a sólymokkal parlagi réti sasokkal
kárókatonákkal kuvikokkal  együtt az otthon százezernyi melegét
mi az ami mégis megtartja védi óvja  az élet méltóság erejét
millió csillagkilométerek láttatják a Föld  e páratlan szegletét

fatyol_vizeses