Műanyag halál

évszázados fák sóhaját hallgatja a Föld
sikolt a nyári éj légdalában hangzó rét
a fák helyét átveszi a gépek sprőd hangja
átjáratlan hanyatlik a természetes lét

a láncolat sokféleségében hiányok
olcsón hazudik magának az emberiség
s míg döntögeti az erdők óriásait
álmait majd a gépek világa töri szét

álmait majd a gépek világa töri szét
élettelen hullnak ölbe a molekulák
ahol többet ér a lélek  nélküli robot
bút öl az energia szintetikus világ

jelentésében ingatag az emberi szó
az egyre hanyatló kort némák veszik körül
az átlátszóság műanyag méreteket ölt
ember az embert kifordítja szerveiből

míg vizsgálja és pótolja a szívet májat
egy új nemzedék kinek lelke sincsen
vezényszót teljesít parancsot ki parancsa
árnyékává válik az ami nincsen

határolt házak egyre magasabb falakkal
kamerákkal biztosított gyilkos védelem
kisbabák kerülnek aranyozott kukákba
senki sem sír az elveszett életen