Meghasonlottak

sírásba fúlt bolygó kantinélla
vándorol a néma ajkakon
orcára bújt karcsú fájdalom
lopózik mérföldköves vállakon
sorban hagyják el az úttáblákat
lányok hajában dús szalagvárak
ráncolódnak a döntött utakon
térnyerő piaci szalonfakír
lábainál  ül a kölyök tapír
fogai közt anyaállat lapít
lángoló állatok közt mély a sír
pipacsok közt kékes alak
remegnek a bazalthalak
a lélek legmélyéről  elfolyó
porig alázó öntudatfolyó
teríti piszkos tőrtallérjait
fákon palástot takaró lapít
lazítanak buja kontyos lányok
újra vadásszák a fontosságot
döntögetik a jóból nyert jókat
öltöztetik a mérges karókat
súlyos ökölcsapásokat szórnak
temetésen sokat kuvikolnak
a vélt remélt anyagi haszonért
kifolyó kezükből az aranyért
erény a térben osztott gúnyos nyűg
parancsokba rejtett túlsúlyos bűn
hőzöngve osztják  szolgáknak az észt
a görcsös  labilis semmittevést
a tetőled felőled mögüled
a hangzó látványos rejtvényfülek
piros hófogón sokat ugrálnak
rajongó titkos  Caliguláknak
várakon megyéken siklanak át
a víznyelőkön krajcolják a mát
porózus parancsnokságuk szélén
terjed a bűz a levegő mélyén
a karthauzi  porhanyós csendben
forgandó a biflázó víg hajnal
cselszövések paravánján katlan
holdvirágos hajnalon fekszenek
alázott vánkoson az ékszerek
rabolják a titokzatok csöndjét
lomblevelek tarka-barna földjén
fűcsomók közt keresnek zöld utat
a liliomnyi virágok futnak
a rét keresi gyerekek hangját
langyos hajnali kürtök asztalát
mereng párducok ugráló hada
a zene gyümölcse szállong tova
a távoli dombok marimbáján
az egek hajladozó oltárán
belerendült világok magányán

Mózes kiált le az égből
Megtagadva állnak a Kőtáblák