Cél

I

futottam érted  az aszfalton át
járdákon utakon kórházba várt
a gyötrő kezelések keresztje

a bénító fájdalmat teperve
pizsamában mosolyogtál  jer be
a szigorú rend a szobádba lát

nem hallhattam a gyermekség dalát
mellkascsövek infúzió szavát
fújtató torok tüdő jelezte

kisfiú szorongott a tűt tedd le
mellkasomban a kereső csöve
az üvöltő  testű kínra kiált

futottam érted  a városon át
sírtam az utakon kórházba várt
kisfiam ziháló dús keresztje

 

II

bélyegzett fájdalom keresztezte utad
lábaidnál a félelem ült sokáig
gyenge dús harmatból lettél büszke férfi
vigyázz a szívedre lelkedre mind végig

vigyázz a bensődre mint aki egyszer él
mint aki  a nagy világ fájdalmát érti
mint kinek lámpása csak egyetlenegy van
éld a hited ne féld tettekben lemérni

1. fiamnak, Andrisnak