Az otthon bensősége felemel

I

a szeretet virágait hoztad nekem
a Boráros téri HÉV – állomásról
színes árnyalatokban pompázott
az étkező pult tetején a faperem

kövek dalától visszhangzó hegyen
kacagó csodákkal lejtett körül
a sok sok pici gyerekhangocska
futkározott hátunkon a meleg

gyermeki szó illatában terem
a teremtés bája bújócskázott
végtelen kapujában megölelt
a békességes bújó szerelem

II

nem tudott megtéveszteni a tőr
dúsan mártotta szívembe élét
hűségemet olcsó piacra vitte
semmire becsülte szeretetünk

most egymás mellett állunk őrt
növekvő homályban is szeretlek
félelem nélkül kiállunk együtt
védjük családunk lélek-melegét

ma egymás mellett állunk őrt
a homály sűrűjében fogom kezed
szakítaná szét mit Isten kötött egybe
gyermekeink szíve pulzál köröttünk