Nem messze

Jelet adsz le mint egy kamaszkölyök!
Eredményed ennyi ? Parancs?  Lökött?
Hová tűnt büszkeséged a korral?
Miért hiszed, hogy más nem hallja mit forralsz?
Mért hallgatózol foggal, körömmel?
Miért lesel megvett engedéllyel?
Sarkantyúd az mire való?
Hazád? Hol van most hazád? Itt vagy ott?

Kit szolgálsz hazátalan itt lakos?

Lehetnél szerény, becsületes öreg legény!
Ki nem les, nem szól, végzi dolgát,
szereti a természetet, gyógyítja virágait,
megbecsüli kedves, gyönyörű-szép  otthonát.
Tudja jól, hogy nem tud semmit. Hisz más a fű is,
ahol tízszer több ember él, hol az étel egy hétvégén
tizenötször több, mint ahol egy ember él.

Örülj kertednek! Ne akarj többet,
nehogy elrepüljön az a többlet,
amitől  életed jóval több lett!

Kis kert, nagy kert  egyre megy,
vidám dallal tele lett.