Kilátás

Asszociációk

I

álltam a Rysy tetején
csipkés sziklák integettek
oly hangos volt a völgyi csend
időnként egy  kőgörgeteg
pörögve zúgott odalent
mormota füttye szaladt túl-felén

a csúcs pár négyzetméterén
apró kislány szelíden énekelt
a szél hullámain eredt
tiszta volt tündöklő kerek
a csillagszemű tó felett
bensőmmel láttam a zenét

karcsú testemben új remény
fiam rugdosta méhemet
a hegyekre tapadt szemem
csókoltam biztos földemet
haladtunk a nagy köveken
végtelen szeretet áradt felém

II

kilenced magammal haladtunk
hét gyerekünk  Bandi és én
az éppen születettek rajtunk
zöld füves volt felfelé a rét
fenyők mézsóhaján szaladtunk

homorú palástban  alattunk
Mátrafüred  őrzött  csúf mesét
kisvasút szavakon arattunk
víg kora – szép nyári vadregényt
libasorban vidáman kacagtunk

Kékesről  látszott a Tátra bújt
hívott a fiatal  lánchegység

III

a Börzsöny Pilis emlékei a Dunakanyarban
a Mecseki hegység titokcsendjei
a Balaton könnyed lágy hullámai
mögött haladott a tél tavasz nyár örökös harcban
Kisújbánya szívében a domb tetején
a sűrű fű keltette játék dobbanása
az óceán tajtékos  némasága
húgom  otthonának végtelen szívdobbanása
csillagos éjszaka a létben köszönet hála egészen
egy – egy madár  mindent örömre fakasztó csipogása
örökre belerajzolták lelkem udvarába
az itt és most boldogító csodáit

IV.

a nem – alvások közti végtelen csendben
mikor gyermekeim megringattam
maradt számomra a mindig őrző
végtelen dallam
ősfenyőfák éneke egy apró kertben