Ők így együtt

szelíd dombok között
barázdált legelőt
tükröznek a felhők
ligetek arcai
néznek a mezőkről
mind ahány úgy csillog
az eső áztatta
szivárvány jelenlét
szikrázó egében
teríti énekét
mosolyra regére
kacagó halovány
testvéri reményre
ahogy kézen- fogva
mennek majd ők együtt
kedves Kati sokat
hogy szenvedett Zsuzsi
Ilonka és Béla
s mind annyian vígan
kezüket egymásba
szorosan kulcsolva
táncolnak reggeli
örökös napfényben