Jóvátétel

Photo0001-229x300

Édesanyám

Született 1943. március 20-án.

 

 

 

 

 

 

Legkisebb gyermekemet vártam, mikor édesanyám 2003. március 16. hajnalán meghalt. Testvéreim voltak vele utolsó óráiban. Bandival, férjemmel édesanyám lakására siettünk. Édesanyám teste élettelenül terült el az ágyon.. Egy ember levetett ruhája, amely már nem kell a léleknek.

Áronnal a hasamban ott ültem a test mellett, és nagyon furcsa volt megtapasztalni embersége anyagból szőtt ruháját, amely már elhasználódott, lélektelen. Húgom elmesélte, hogy felébredt, mikor édesanyám lelke egy hatalmas sóhajjal távozott. Ott ültünk mindannyian, a gyermekei és arra gondoltam, mennyit szenvedett. Eszembe jutott számomra csodálatos élete, csicsergő hangja, ahogy énekelt. A sok áldozat, amit minden gyerekéért tett és az elhallgatott tények, amelyek tönkre tették életét. A hazugságok, melyek körbefonták és még rokonságunkban is elterjedtek hogy aztán igazságként terjeszkedjenek tova. Tanúja volt sok igazságtalanságnak, a lehallgatásoknak ( amit persze az utóbbi években igazolt a történelem ). A besúgó rendszernek ( mely édesapámat halálba kergette) vétlen áldozata lett, mert bárkinek is próbálta jelezni a valós tényeket, lehülyézték és aztán rokoni segítséggel tönkre tette egy hazug, besúgó, pusztító társadalom.

Édesanyám már nem volt földi ruhájában, és ezt a tényt nagyon is valóságosan érzékeltem, ahogy ültem teste mellett a széken. Nem volt bennem szomorúság, inkább öröm, hogy hazatalált, megszabadult földi kötelekéből és nem szenvedett tovább. Persze fájt, hogy már nem lehet velünk, de tudtam, hogy neki már sokkal jobb, hogy Istenhez ment.
A léleknek a halál után nincs szüksége földi ruhára, amit testnek hívunk. Ezt látni, megtapasztalni olyan élmény volt, mely érzékelte azt, amit eddig is hittem. Istentől kapott lelkünk örökké él. Gondoznunk, szépítenünk kell testünket, de dicsőíteni nem szabad, mert lélek nélkül csupán élettelen anyag.

Mennyire fontos saját magunkat, a lelkünket szeretni! Gondozni szeretetben, jóságban. A Jelen – Lét minél teljesebb megtapasztalásában, minden tevékenységünkben a szeretet legteljesebb átadásában.

Édesanyám oly példa lett számomra, aki védekezni semmilyen erővel nem tudott, beszélgetéseink során mégis bízott benne, hogy majd egyszer a történelem igazolja őt. Megmaradt bennem csodálatos, őszinte egyénisége, amely oly színes volt, mint a természet maga.

Szeretlek édesanyám!

 

 

One comment

  • 1
    2015. május 19. kedd - 13:36 | Permalink

    Nagyon nagyon szép írás!!!!!