Gondolatok a nagy szobában

A szeretet nem egy statikus állapot, amikor mindig csak szépre és jóra gondolunk. A szeretet  nem a magam jó-állapota, a szeretet nem a feladás divertimentuma, ahol ha nehézséget tapasztalok, akkor továbbállok. A szeretet állandó jelenlét akkor is, amikor nekem nem kényelmes,amikor a másik ember nincs jó formában. A szeretet nem arról szól, hogy hagyjuk, hogy a másik ember megtiporjon, de nem arról szól, hogy bosszút álljunk vélt vagy valós sérelmeinkért. Az az út csak a káoszhoz vezet.

A szeretet nem arról szól, hogy nincsenek és nem lesznek viták, mert ahol már két ember él együtt folyamatosan,mint két világ, természetes, hogy nem mindenben értenek egyet, hogy lehetnek viták.

Nem csak egy fajta megoldási folyamat létezik. Mindenkinek magának kell megkeresnie azt, ahogy élni, pihenni, nevelni, dolgozni tud.
Nem vagyunk egyformák. Éppen ezért nagyon furcsa, hogy akik maguknak korlátlan szabadságot szavaznak meg mindenben,a másik emberrel szemben egy fajta mágikus elvárást fogalmaznak meg. Helye van a beszélgetésnek, helye van a nevelésnek, helye van a munkának, helye van a pihenésnek. Minden ember a saját lehetősége és lelkiismerete szerint jó, ha dönt, hogy hogyan osztja be az idejét, munkáját, tennivalóját, a pihenést és szórakozást. Behatárolt az ember. Minden embernek vannak korlátai. Neme, kora, nemzete, tehetsége, tudása, életállapota határozza meg, hogy milyen lehetőségek adottak.

Sokan átlépik azt a küszöböt,amit úgy hívunk, lelkiismeret. és istenné lépnek elő, miközben önmaguk karikatúráivá válnak. Az ember, ki ismeri korlátait, mégis igyekszik teljes mértékben kihasználni a természetes lehetőségeket, tudja, hogy Istentől kapja az életet és tudását. Nem felejti, hogy teremtmény, és ebből a valóságából soha nem léphet ki. Hány olyan kísérletet tapasztal meg az emberiség,ami ma meghaladja a teremtmény logikáját és visszafordíthatatlanul avatkozik bele az emberiség sorsába.!
A génkísérletek, melyeket meggyilkolt , abortált magzatokkal végeznek, már eleve súlyos erkölcsi kérdéseket vetnek fel. Amikor egy- egy tudóscsoport ennél is tovább megy, és félig állatot , félig embert hoz létre, a jövő nemzedék létezését,az élet egyediségének alapjait döngeti, súlyosan veszélyezteti.

Az élővilágban mindennek helye volt. Egy csodálatos ökoszisztéma uralkodott a Földön.

Az ember csak anyagi dolgokat képes alkotni a gyermeknemzésen kívül. a semmiből nem tud szerves, minőségi életet létrehozni,
Az, amit eddig létrehozott, holt anyag csupán. Ezek közül persze vannak vívmányok, de semmilyen gépnek nincs és nem is lesz soha lelke. Persze lehet jó programokat írni, kitalálni, mint ahogy így van a telefonok, számítógépek és egy csomó gép esetében, de ezeknek a tárgyaknak csak agyuk van,  szívük és lelkük nincsen.
És bár előfordulhat , hogy egyre tokéletesebb gépeket alkotnak emberek, és hogy mindent képesek lesznek pótolni az emberi testben, de az ember lényegi részét, a lelket nem tudják sem megragadni, sem másolni, sem létrehozni. Már pedig a holt gép, lélek nélkül , hiába rendelkezik tokéletes műtesttel, holt marad. Nem lesz lelkiismerete, szabadsága, intimitása, benső bizonyossága.

Korunk egyes tudósai, akik méltatlanul és alázat nélkül viselik  a tudós címet, nem hallgatnak a benső lelkiismeretre, hangra, hogy eddig és ne tovább,hanem önfejűen  magukat  helyezik a földi népesség fölé, és hatalmas károkat, tragédiákat okoznak embereknek, társadalmaknak, és az egész emberiségnek. Némely esetben fontosak a kísérletek, de csak úgy, hogy a kísérletvezető tisztában van az ÉLET méltóságával,mint egyetlen és megismételhetetlen lehetőséggel és semmilyen szinten nem veszélyezteti azt.
Ide értve az állatok, a fák, virágok, növények természetes életét is, tehát a Földet magát. Isten azt mondta, hajtsátok uralmatok alá a Földet. Nem azt mondta, hogy pusztítsátok el magatok alatt és éljetek a tárgyak, a technika bűvöletében.Hiszen az intimitást,a bensőséget csak tudattal rendelkező, önálló lény tudja megélni. A tudat nem teremthető, nem adható és nem elvehető. A tudat Isten adománya, és bármennyire is igyekeznek egyes tudósok befolyásolni, az egyéni, megismételhetetlen és mégis egyetemes, nem engedelmeskedik mindenféle technikának, eszköznek és propagandának.

Hogy mi a szeretet? Valami olyasmi, ami nélkül senki sem tud élni. Valami olyasmi, ami biztonságot, benső bizonyosságot, elfogadást, újra és újra küzdeni tudást ajándékoz a jóra törekvő embernek. Amely olyan alapokat ad az élethez,hogy a sok rossz, nehézség ellenére is tudod, csak így érdemes élni. Mert tudod, hogy kicsi vagy és véges a földi életben. Mert tudod, hogy a mennyország ott kezdődik, ahol  szeretetre törekszel.