Tavaszi szél vizet fakaszt

bombákat szórtál ártatlan városokra
kölyökkatonákkal az élen
áradó folyó állja el utad
tehetetlen düh fut serényen

I

katedrális az égbolt
vegyszercsíkok szegélyezik
lopod tolvaj az írást
hazugságok feszélyezik

hazugságok hazugságban
leányfalók hőgutában
menetelnek az árvák
sivatagból sivatagba
árvaságból zöld talajra

II
hallgat a nagy cápa
bújik a vederbe bújik a vederbe
mammogva kihallgat
tenyerén a terve tenyerén a terve
lépeget egyet
mosolyog kettőt mosolyog kettőt
fényerdők fényerdők
küldjétek tekergőt küldjétek tekergőt
tekergő majd lódít
butákat szépeket butákat szépeket
sztárokat növesztget
olvadó éneket olvadó éneket
vigyorogva sunnyog
távol a bajtól távol a bajtól
milliók sietnek
búcsúznak hazától búcsúznak hazától

Te engemet én tégedet

hol az a forrás
a megtapadott
nincsen semmi más

forrás forrás
kegyes mély kút
tápláld ki rád
keresve vár

tavaszi fény
Szentlélek szél
vidd hírét a szónak
feltámadt szél
örök remény
bajba jutottaknak