Türelem

Tudod, amikor megszülettél,
sokszor nagyon fáradt voltam.
De jó lenne még egy kicsit
aludni!-gondoltam.
Oáztál te édesen.
Enni adtam éhesen.

Amikor lázas voltál,
levittem a lázad.
Megringattalak, és
aggódva meséltem neked.
De sokszor szaladgáltunk
várakozva a rendelőben
és játszottam veled!

Emlékszel?
Képzeletben elrepültünk
Afrikába, Indiába,
a Déli-sarkra.
Örültünk az állatoknak.
Nagyokat sétáltam veled.

Most fokozatosan engedem el a kezed.
Szeresd önmagad és a többi embert!

cherries-1503974_1920

One comment

  • 1
    Kormos Flora
    2016. november 10. csütörtök - 19:51 | Permalink

    Koszonom Edesanyam!