Gondolkodó

csontvary_kosztka_tivadar-maganyos_cedrus_1907-121_legszebb_magyar_festmeny_29kicsit megtépett hajával

a libanoni fennsíkon

mint egy magányos madár

oly méltóságteljesen áll

 

mindene a hatalmas tér

kicsiségében keresgél

ahonnan ellát és belát

látja milyen óriás a világ

 

száraz éghajlat forró szél

mint egy állat a szavannán

törzse úgy támaszkodik

lengeti nyúlánk ágait

 

halvány színekben tiszta kép

foltokban jár a derengés

vihart álló élet remény

Isten előtt a teremtmény

 

Géniusz

 

szelíd alázattal alkot

ott áll ahol helye van

gyökeret eresztett

bizalom szeretet

 

Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus