Szent István úti csendes szonett

winter-1381775_1920a hideg téli estén haladtam

a Szent István út havas közepén

mellém szegődött a csend lágy szava

a hóval belepett fákon zenélt

fehér madár repült az út felett

karcsú szárnyain szótlan suhogott

reám nézett csillogó nagy szemmel

kegyelem levegője susogott

egy-egy otthonban szárnyai nyomán

villanyt kapcsoltak az ébren alvók

nem értették ki megy ilyen korán

ki jár ilyen későn havas pallón

kinek lelke néma hangon dobog

tekintetében melegség lobog

 

Szent István úti csendes szonett