Karcsú küldemény ©

astronomy-3121999_1920

Nézem az

égboltot. Megjelennek

a csillagrendszerek. Egy nagy

felhőrepülő közepén a Hold,

a félbevágott. Nálad, a világ

másik felén már világos van.

Sosem gondoltam míg kicsi

voltál, hogy majd ilyen messze kerülsz

tőlem, tőlünk. Itt ülök a felső

teraszon.

Egy kuvik pár énekel

fájdalmasan, a mellettem ágas-

kodó fenyőfán. Oly szép az égbolt!

Világok vannak benned és bennem.

Csillagrendszerek, kvazárok. Ősi

alagutak. A Hold fényében

látlak. Csúúúú- mondja tovább a

hűséges

kuvik. Látom milyen szép

az ég, s milyen szépek vagyunk mind.

Bárcsak látnánk mennyi bimbót

hordoz mindenki! Kibontani! Tudunk-e

erőt adni, szeretni? A fényes

csillagrendszerek. Tizenhat

órányi út! Milyen szép az élet!

Odakint

és itt. Dalolás? Éneklés?

Mindben fényharangok. Energiák

találkozása. Erősít vagy kiolt?

A Lélek alkotta hegyek! Pünkösdi

megújulás. Tudtad, hogy a Hold

porszemcséi széthasítják

a tüdőlebenyt? Lángoló  élet!

Miért

érzem, hogy a szeretet

az élet, s Isten nagyon szeret?

Milyen az a világ amiben most

benne élsz? Nem tudom, csak  elképzelem.

Felhőcsík az égen. Jelenvaló-

szerűtlen. Kilátás. Egy

fenyőcsúcs. Felhőcsík kétoldalt

felettem.

Egymást hívja a kuvikpár.

2018.05.22 .hajnal

Ritunak szeretettel

Kategória: K, Virágnyílás | A közvetlen link.