Category Archives: J

F J

Játékos figyelem

WP_20150717_13_19_47_Pro

 

 

 

 

 

 

 

a párttalanság
látható jeleiben
elvesző száraz
mondatok zöldellő
pálmaágain lebegő
buborék-fuvintó
akarat táncol
a levegő nano-
részecskéin

J

Jóvátétel

Photo0001-229x300

Édesanyám

Született 1943. március 20-án.

 

 

 

 

 

 

Legkisebb gyermekemet vártam, mikor édesanyám 2003. március 16. hajnalán meghalt. Testvéreim voltak vele utolsó óráiban. Bandival, férjemmel édesanyám lakására siettünk. Édesanyám teste élettelenül terült el az ágyon.. Egy ember levetett ruhája, amely már nem kell a léleknek.

Áronnal a hasamban ott ültem a test mellett, és nagyon furcsa volt megtapasztalni embersége anyagból szőtt ruháját, amely már elhasználódott, lélektelen. Húgom elmesélte, hogy felébredt, mikor édesanyám lelke egy hatalmas sóhajjal távozott. Ott ültünk mindannyian, a gyermekei és arra gondoltam, mennyit szenvedett. Eszembe jutott számomra csodálatos élete, csicsergő hangja, ahogy énekelt. A sok áldozat, amit minden gyerekéért tett és az elhallgatott tények, amelyek tönkre tették életét. A hazugságok, melyek körbefonták és még rokonságunkban is elterjedtek hogy aztán igazságként terjeszkedjenek tova. Tanúja volt sok igazságtalanságnak, a lehallgatásoknak ( amit persze az utóbbi években igazolt a történelem ). A besúgó rendszernek ( mely édesapámat halálba kergette) vétlen áldozata lett, mert bárkinek is próbálta jelezni a valós tényeket, lehülyézték és aztán rokoni segítséggel tönkre tette egy hazug, besúgó, pusztító társadalom.

Édesanyám már nem volt földi ruhájában, és ezt a tényt nagyon is valóságosan érzékeltem, ahogy ültem teste mellett a széken. Nem volt bennem szomorúság, inkább öröm, hogy hazatalált, megszabadult földi kötelekéből és nem szenvedett tovább. Persze fájt, hogy már nem lehet velünk, de tudtam, hogy neki már sokkal jobb, hogy Istenhez ment.
A léleknek a halál után nincs szüksége földi ruhára, amit testnek hívunk. Ezt látni, megtapasztalni olyan élmény volt, mely érzékelte azt, amit eddig is hittem. Istentől kapott lelkünk örökké él. Gondoznunk, szépítenünk kell testünket, de dicsőíteni nem szabad, mert lélek nélkül csupán élettelen anyag.

Mennyire fontos saját magunkat, a lelkünket szeretni! Gondozni szeretetben, jóságban. A Jelen – Lét minél teljesebb megtapasztalásában, minden tevékenységünkben a szeretet legteljesebb átadásában.

Édesanyám oly példa lett számomra, aki védekezni semmilyen erővel nem tudott, beszélgetéseink során mégis bízott benne, hogy majd egyszer a történelem igazolja őt. Megmaradt bennem csodálatos, őszinte egyénisége, amely oly színes volt, mint a természet maga.

Szeretlek édesanyám!

 

 

J

Jel

iceland-2700427_1920Szonettkoszorú

I

széles mederben felcsillan a víz
a zöld sugarú szél lendít haján
karcsú virágok csatjaira dísz
az érkezés dala szól légfalán

változó ritmusra lobog a tűz
parányi gallyak ropognak falán
orchidea csendjén hallgat a fűz
hosszú sörénye alszik sóhaján

vidáman felel a tíz dunai
óriás hajlongó lapulevél
párás fácskákon sejtés arcai

tomboló szűk titkosított levél
kacagnak a vár titkos urai
egy csinos lenyomat könyvtárt cserél

II

egy csinos lenyomat könyvtárt cserél
a könyvek lapjain található
milliárd betút alkotó szerény
tények láthatatlan és látható

valóságos árnyán tarajos él
a képek a zenék a bányató
színes festmények bűvös keretén
vizuális szőttes a rángató

váltakozó jégeső hangulat
mozdul a képzeletbeli szikár
gondolat lágy képek illatfogat

kacskaringós útjain a szilárd
kövek fáklyája világít kutat
a betűkből életre kelt világ

III

a betűkből életre kelt világ
különböző hőfokú korszakok
átjárható érzékek szög-szilárd
tájain a több színű szalagok

forgolódnak az utca színpadán
táncolnak a felfedezett rabok
a sokféle árnyalat zugszaván
az érintő érdeklődés szülte vakok

s amíg róják a lassú köröket
az indulat dühös papucsvezér
konok hatóság vérében szögek

a törvényeket osztja a facér
a határon túli gyilkos löket
az érzékelés sűrűn fedett ér

IV
az érzékelés sűrűn fedett ér
méregdrága ruhában kövület
láncreakció kutatott szekér
konok kérdések szélén a tünet

szokásos találkozásra remény
lélekdagasztó szorosán küret
villódzó szobatál mezén ledér
a tanonc  takaró lakatfülek

s míg fájlalja a tények tengerét
megüti a tégla-kemény svihák
lábain tarackos szegény ekképp

dalolja a pimasz melódiát
lágy fuvallatot nem szül a verés
fújom éneklem a rapszódiát

V.
fújom éneklem a rapszódiát
táncolok szűnni sehogy akarón
tagadom a lélekparódiát
szegényeknek kinyújtom a karom

gyermekemnek adok forró teát
takarítok főzök  sokat mosogatok
hallgatom a kedves laklik szavát
bánat mögül  keltem a holnapot

a  jelenlét örömét zavaró
kutató röntgen – kelyhe szenvedést
szinte foghatatlan megbénító

komor duhaj mustra százszor verés
a léthatárokon átvonuló
örömmel élesztem a szív-vetést

VI

örömmel élesztem a szív-vetést
szeressetek emberek újra jól
ne nézzetek soha szemfényvesztést
lelketeket óvjátok a baljós

hamis felhő gyorsan osztja a bért
immunrendszert bénítva toll
egy új világ von kebledre a dért
betölti alumínium rabol

ne hajtsd le fejedet szólj ellene
ne tűrj meg életedről kópiát
védd  véreid tiltakozni kellene

hamis álmok hamis  nagy fóliák
hazug városok boldog kelleme
mutassa a szeretet bölcs fiát

VII

mutassa a szeretet bölcs fiát
leányoknak legényeknek  dalold
liliomok szépséges rózsavirág
gyűlöletből ne készíttess diát

valóságshow  valódi nem vidám
összekevert képkockák és lapok
már nem is tudod miért e  szikár
napon cserélnek a hétköznapok

fókuszban a külső és a biszex
akkordikus öleb-óvszer zenél
puha szép matracon bivaly izeg

hajukban pici futó tevegél
lágy hajlatban gőgös bunda sziszeg
félelemre a válasz benned él

VIII.

félelemre a válasz benned él
oly hervadttá tesz a minden  hideg
képregények között szalon fehér

lagúnaderekán öreg üget

lóhalálában érkezik a tény
rengő árvíz mosta  tűnő liget
merül egyre lejjebb papír vetél
a puszta tudás mentette sziget

félelmetes oroszlánját üli
hűtlen asszonynak hamis pénz dukál
árva gyermekét ma meg is szüli

síró fiát hallgatja a király
sóhajtozó papját elkerüli
legényekre a mindenség kiált

IX

legényekre a mindenség kiált
tapintod a mának virágait
simogatott fa törzse  a liánt
látta hullani a kín ágait

lobogó hajnalban Istenre várt
Föld tükrözte a népek százait
víznyelők indultak útnak kivárt
hajók látták jéghegyek lángjain

permetté alakulni a tavat
a fémterhelés fokozatosan
növeli fémdobozzá az agyat

új korszak gondjai óvatosan
lesnek a népesség szegény marad
mi marad meg bennünk oly szorosan

X

mi marad meg bennünk oly szorosan
tapintható lesz e a szív maga
műanyag lesz  a máj vagy porosan
fog pihenni a biogép aga

polcain hagyott pókhálórovart
merevlemezein a bú szaga
az élet valódi értelmét vonat
viszi  és sztárt csinál a műbaba

pökhendi nem lesz a revüpár
lapuló hajón még röhögve perel
barátok közt  fortyog a rendi bár

lehull  a frissen mosott műlepel
a műanyag látszat nem trendi már
az igaz élet szépségre nevel

XI

az igaz élet szépségre nevel
szerény tudatában Istenre néz
földön jár és kutatja az eget
a legkisebb ember  szerény egész

a szenvedés nem töri meg szeret
lángol apró csodákon zenél
örül veled megosztja a nevet
szegények oldalán szemedbe fér

pirkadatkor húrjaim gyermekei
angyalok jelennek meg  oly sokan
nem szenvedtél hiába lepencei

az élet feltűrt hegysége rohan
hogyan élnek hús – vér szerettei
ott hol  a rákoknak nincs fontosabb

XII

ott hol  a rákoknak nincs fontosabb
haláluk lesz a  tengerpusztaság
vegyszerek között a magyar lovas
ó vigyázz a parlagra kutasd át

kicsi cinkére vigyázz  kőolaj
ne szennyezze a tenger  kiskacsát
hegy-völgyi réten utazik sokat
tanítsd szeretni erdők dallamát

dombok kérges útjain gyalogol
kergeti a nyiladozó telet
lehull a csengő fákról  és lohol

hazát neszez az újult szeretet
csitítgatja karon-ülő  kobold
van aki nem érti a csend jelet

XIII

van aki nem érti a csend – jelet
a lovasparódián jól megél
nem látható de hallgató terek
üzenik a víg lakoma helyét

az ellentmondó netboncnok szerep
jövedelme túl kevés  de beszél
felkockázott tornyaiban terep
netbűnözők játékaiból él

kiborg igénye szabja remekül
cserélget ad vesz kúszik laposan
a gép előtt  ha kell hetekig ül

ha eurót kap széles biztosan
vírust készít vírusa települ
jól hallható hangon szól a posan

XIV

jól hallható hangon szól a posan
lábáról a közönség leveszi
kacag a város a főkötő vad
kultikus vitézek gyógyszerei

potyognak a földre kontaktosan
tabletták gurulnak vételezni
az egészség állapotnyi roham
megöl a troll mégis miért ennyi

neszmélyi  játék ugrik a tetőn
mutat végig egy rémisztő telet
lehányja az örök tetőfedőt

ellenőrzés idején szünetel
rádióhullám röntgen őrvevő
sugár játszik kopott cserép felett

 

Mesterszonett

egy csinos lenyomat könyvtárt cserél
a betűkből életre kelt világ
az érzékelés sűrűn fedett ér
fújom éneklem a rapszódiát

örömmel élesztem a szív-vetést
mutassa a szeretet bölcs fiát
félelemre a válasz benned él
legényekre a mindenség kiált

mi marad meg bennünk oly szorosan
az igaz élet szépségre nevel
ott hol  a rákoknak nincs fontosabb

van aki nem érti a csend – jelet
jól hallható hangon szól a posan
sugár játszik kopott cserép felett

 

J

Júdás

mint hernyót keblemen úgy őrizlek
ha átváltozol  féreg voltodból
lepke életed majd igazzá tesz
nem lesz soha hazugság teszt
őszinte víg-dal  szemedben
halk őrjítő megbánás lesz

IIF J

Javában

Szálak futása

az önzés hamis gyilkos bábjait
húzogatod az égbolton
megmaradó hiú rossz szándékod
harsogva kaparász folyton

a látszat szépség mögötti arcon
búvó madár a rút halál
lassan csurogva olvad a föld szét
kemikáliapor pulzál

fémszála a tüdőtérben landol
piros húsú lebenyt
észrevétlen hangtalanul roncsol
a lázatok heveny

ki kiált fel tűnjetek el
népem pusztítói

 

J TT

Játék

 

tücsök szelíd mesét
kacagón szavakon teraszon
zizegve énekel

kerékre szállna fel
lovakon csutakol telihold
de fényesebb a fű

tövében abrakol
lepihent telivér szeme szép
cseresznye térre lát

olajbogyókon át
szalutál mese lepke király
kecses tücsök talár

 

J TT

Jelenlét

25-tulpen

ölelő csend a szobában
harmata frissíti arcom
pihenő karomon lágyan
nyugszik a tavaszi alkony

felhők játszanak a nappal
bíborló határon százan
repkedő hajukban angyal
mosollyal hintenek páran

 

nevetést szőnek a szélbe
elhaló hangjukban pára
hullámzó magasba érve
könnycseppek hullnak a tájra

keresztben fekszem a földön
orromban esőszag árad
illatát magamra öltöm
tavaszi alkony ruhádat

 

J TT

Jégsikoly

jégbe fagyott sziklák között
dermedt fájdalom integet
dobog a szív a jég alatt
serken a vér bugyognak
kráterek roncsolva ébred
egy lány s jajongnak Bábelek
lassan fonnyad tűz olvaszt
jégkönnyet óceán fenyeget
néma sikolyban keresnek
megölt gyermeket mosolyát
nem leled merengő karcos
kegyelem nem lehet hogy én
vagyok és Ő nem lehet