Category Archives: K

K N

Könnyedén

screen-1903947_1920szaladó gyerekek

a parton

szaladó gyerekek

a fényben

szaladó kutató

maradó

reményben

K

Köszöntő

music-1281690_1920Feküdtem a keskeny ágyon.

Ilyen lehetett régen a szobalányok fekhelye.

Azt mondták: -Itt szoktak vajúdni az édesanyák.

Aki csak arra járt, ismeretlenül,

beleegyezésem nélkül megvizsgált.

Kérdezték, hogy vannak-e fájások,

aztán mentek tovább.

Ágytál volt alattam.Elfelejtették kivenni alólam.

Szégyenérzetem nagyobb volt, mint a fájdalmam.

 

Kis idő múlva a szülésznő a szülőágyig kísért.

Ha jön az első tolófájás- mondta-azonnal szóljak.

A következő fájásnál az orvos ott termett.

Gyorsan érkeztél. Nem értettem, hogy lehet.

A szívemen megpihentél.

Boldogok voltunk mindahányan.

Egy apa, egy anya, öt gyermek.

 

Felnőtt férfi lettél.

Haladsz az úton, amit álmodtál magadnak.

Muszorgszkij zenéjét hallgatom.

Csendes öröm énekel bennem.

Nagyot reméltünk mi ketten!

Te játszod, én hallgatom a zenét.

Csak így tovább kisfiam! Csak így tovább!

Öleld át a szépséges Istent!

Zenéddel hirdesd végtelen nagy szeretetét!

Balázsnak

 

K

Költő vagyok

Hányan vannak,akik
még nem ellenőrzött
utakon haladnak?
Ahol még önálló
a gondolat.
Nem csatolt, kitalált
történetek sora,
hogy a hiteledet
a semmibe dobja.
Hány költő szólhat
szabadon, kit nem
befolyásol a
frekvencia hatalom?
A szépről, a jóról!
Ki szól a hamisságról,
oligarchák hatalmáról?
A cégek büntető
századáról,
titkos szolgák
ármánykodásáról?
Csak a szépről,
csak a jóról!
Milyen igazság az,
ami folyton behódol
uraknak, háttéri
vallatóknak?

A népek, a cégek!
Potméterek közt
támolygó emberek.
Mit érlel a
frekvenciaerdő
mögötti túlzó
kényelem?
Milyen a szél, amit
annyira szerettem?
Tavaszi erdőkben
trillázó fiókák.
Újul a föld a
lámpaernyő alatt.
Mesterséges
szabványosítás.
A vírusok,
a kiszabadultak.
Agyi harmóniák
közé ékelődött
rossz akarat.
A levelek, a bankok,
a szappanoperák
generált
intermédikus
hangulatai!
Ki énekel
víg dallamokat?
Ki nem hall és nem lát
a dolgok aprófái
közé ékelődött
diszharmóniát?

K

Kibic

kötetlenül beszélek
szemben ülök veled
irányított mondatokat
intézel hozzám szép
történet keretében

hogy azt halld és lásd amit
feltétlen tapasztalni akarsz
és közben szád szegletében
egy – egy mosolyt elharapsz

K

Kiszámíthatatlan

hol a hó

eső csöpörög

medréből kilépett

folyó hömpölyög

hol a hó

 

hol a jég

a mesterséges

fények dolgoznak

áramerdő pásztáz

a hálózat széles

hol a jég

 

 

Tesla találmányok

dúlnak a légkörben

 

K

Kegyetlenül

mother-429158_1920aki a
másik ember
édesanyját
nem tiszteli
hogy szereti
a sajátját

K

Körforgásban

lehulló esőcsepp

zivatar télen

Teslára épít

természetessége

a hóesés bája

eltűnik lassan

hulló üzenete

a szósivatagnak

megmaradok – e

ma magamnak

kérdi Magyarország

holnap és

holnapután

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

K

Kérésre hazudni

ki fog hinni neked
ha a nem igazat
igaznak állítod
tényleges veszélyben
valóban féltelek
K

Kameraállás

a nem minden oldalról rávilágító fény
sok nézetből csak egy metszetet mutat
a mozdulat teljessége elmarad

 

K

Kilátás

Asszociációk

I

álltam a Rysy tetején
csipkés sziklák integettek
oly hangos volt a völgyi csend
időnként egy  kőgörgeteg
pörögve zúgott odalent
mormota füttye szaladt túl-felén

a csúcs pár négyzetméterén
apró kislány szelíden énekelt
a szél hullámain eredt
tiszta volt tündöklő kerek
a csillagszemű tó felett
bensőmmel láttam a zenét

karcsú testemben új remény
fiam rugdosta méhemet
a hegyekre tapadt szemem
csókoltam biztos földemet
haladtunk a nagy köveken
végtelen szeretet áradt felém

II

kilenced magammal haladtunk
hét gyerekünk  Bandi és én
az éppen születettek rajtunk
zöld füves volt felfelé a rét
fenyők mézsóhaján szaladtunk

homorú palástban  alattunk
Mátrafüred  őrzött  csúf mesét
kisvasút szavakon arattunk
víg kora – szép nyári vadregényt
libasorban vidáman kacagtunk

Kékesről  látszott a Tátra bújt
hívott a fiatal  lánchegység

III

a Börzsöny Pilis emlékei a Dunakanyarban
a Mecseki hegység titokcsendjei
a Balaton könnyed lágy hullámai
mögött haladott a tél tavasz nyár örökös harcban
Kisújbánya szívében a domb tetején
a sűrű fű keltette játék dobbanása
az óceán tajtékos  némasága
húgom  otthonának végtelen szívdobbanása
csillagos éjszaka a létben köszönet hála egészen
egy – egy madár  mindent örömre fakasztó csipogása
örökre belerajzolták lelkem udvarába
az itt és most boldogító csodáit

IV.

a nem – alvások közti végtelen csendben
mikor gyermekeim megringattam
maradt számomra a mindig őrző
végtelen dallam
ősfenyőfák éneke egy apró kertben