Category Archives: makáma

Zenélő falak

CAM00118        A szobák arculatában pihen a Nap. Magába szívta a tegnapok munkáját, a talicskahomok pergését, az alapgödör omlását. Az izzadságot, görnyedést, kalapálást. A munka utáni munka tagozódását hajnalig. Az építés örömeit, egy szenvedő nagyapa kínjait.  A vakolás hangjait, ahogy csapkodta kőműves a soronként rakott téglák falait.  A  betonpadló lassú száradását, szellőztetések huzattáncát.

A tegnapok gyereksírása, csecsemők szuszogása, kamaszbirkózások lobogása suttog a felépített falak réseiben,ablakaiban. Szólnak, hangoskodnak a lekvárfőzések, ételkészítések, étkezések, altatások színei, énekei. A játékok csendes, zajos,türelmetlen, türelmes passzai. Élnek a habarcsban a pelenkamosások, gyerekruhavarrások  titkai. Az élő tánctól kopognak, áttetszővé válnak  a nagyszoba sarkai. Tűzvirág szerelmünk nyomvonala hajladozik homlokodon. Nem szűnik a ragyogás, egyre jobban mosolyognak a fenyőfák. Őrt állnak a közeli és távoli alkonyokon. Zsuzsival akarok játszani! – hangzik a kiáltás.       25.1993.D.bálint.balázs-csalitos_

 

 

 

 

 

 

Betölti a nagyszobát a féktelen jókedv, kacagás, a féltő kéz, mely betakar és hozza kosarát. Télen a fák körbeveszik a sok szobát szelíd hósusogásukkal. Regélnek és mesélnek, hogy itt élnek és remélnek évszázadokon át. Az alvók arcán békés megelégedettség, tavaszi napsugár kergetőzik ajkaikon. Lépcsők szavalnak apróbb és még apróbb lábak érintéseiről, nyomairól. a nehéz és mégis gyönyörű teher szavannáiról.

Az otthon dalai szólnak a napok mézes, lázas, mázsás, túlcsorduló óráiról. A mindent betöltő várakozás csendjeiről. A káoszban hűségről, összetartozásról. Ahol időnként madarak lepik el az udvart, teraszt. Vizsla értése oly bizarr. Ahol igazán kicsik remélnek, a megbocsátás nem henyélhet. Gyermekek élhetnek melegszívű szabadon, ahol nem szégyen az irgalom.

Sárga kék piros zöld mind egybeér
Égig ér aki földig ér

 

csalad_01  fnydm