Category Archives: Ú

Ú

Úszni csak úszni – előadja Barbinek Péter

Úszni csak úszni

Ú

Útitárs

krszt07cÁlltatok a kicsi kereszt előtt,
édesanyád mondta az imát.
Összetett kézzel a konyha felől
vártad, mikor jön édesapád,

hogy levegye a falról ami botrány.
Halkan és titokban imádkozott,
súlyos félelem járta be a szobát,
mama gyorsan felállt, szabadkozott.

Istenem, segítsd meg a családot! -
fohászkodtál, hogy ne legyenek viták.

Ú

Újkori gyarmatosítás

irányított villám dübörög
mint egy hatalmas puskagolyó

ezüst szálak a tüdőben
darázs-szúrta seb
mélázik az időtér
ragyogó nagy zseb
fémszálak a testben
kopogtat a hajnal
műhabban a fiúvér
DNS-t küld karvaly
fémpalackban az idő
vizelete sáros
kialszik az éjfél
csapodár szélhámos

ha életed pillanata rögzített zene
próbád és otthonod vándorol veled
nem kímél nem bújtat távolba vezet
tapogatja motozza személyes életed
vegykonyhába vezetett végzetes vegyület

templomtorony magasában
látszanak az adóvevők
adótornyok átjátszói
kacsintgatnak Luciferre
Mefisztóknak lábujjain
csiklandozó hazug perre
koktél-parti mikrohullám
csíkok között koponyákon
hullámosan fejtetőre
gyógyszerek közt szerelőcég
mesterséges mágneses tér
autókon kormányközbe
álom okoz balesetre

Ú

Útravaló

Mi az amit néked adhatok

Neked adhatom a
madárdalt a tűlevelű
és lombos fák suhogását
a felhőtlen örömet ahogy
pólyáztalak takartalak
a kínt hogy édesanyaként
élni a legcsodálatosabb
és legfájdalmasabb

a létezés csodáját
az élet elsőbbségét
Tedd tarisznyádba és
olykor belőle táplálkozz

 

 


Újra szerethetek egy kis emberkét

DSCF4703

 

 

Éld meg a fájdalmat! – mondják sokan.

Apró fájdalmak esetén sosem voltak problémáim. Foghúzás, fogtömés, csiszolás és ehhez hasonló nyalánkságok ezidáig nem jelentettek gondot. Mit nekem egy fogvésés, ínyszakadás, szájpadlás szakadás, – varrás, 4 órás bokaműtét, túléltem őket. Mit túléltem, fájdalom küszöböm ezeknél erősebb dózishoz szokott.

Életemben a szülések alatti fájdalomnál erősebbet sohasem tapasztaltam. A halál szélén és ösvényén jártam, még ma is így gondolom. Sokszor jutott eszembe édesapám szülés közben, aki nyirokrákban halt meg. Ahhoz a fájdalomhoz hasonló lehetett az enyém is. Feszített és tépett széjjel. Talán egyszer éreztem azt, hogy könnyű volt. Nagy dózisú oxitocint kaptam orron keresztül, de ettől a hormonháztartásom felborult. Nagyon lázas lettem. Egy hétig semmi sem segített. Se lázcsillapító, se hűtőfürdő, semmi.

A többi szülést igyekeztem átélni, de sokszor csak túlélni sikerült. Próbáltam arra gondolni, hogy valaki más is szenved, kínlódik, mászik kifelé. Persze a bölcs tanácsoknak se szeri se száma nem volt, hogy kell okosan, higgadtan, rendesen viselkedve szülni. Relaxálj, lazíts, szeresd azt a kis emberkét, aki benned lakik, véredet, aki ideiglenes lakást vett ki nálad. Nem mondhatnám, hogy nem követtem eme utasításokat bizakodva. Reméltem, hogy hasznos útitársak a fenti gondolatok, de tapasztalataim szerint a fájdalomküszöbe mindenkinek más és más, mint ahogy különböző a vérnyomásunk, a szemünk színe, másképp járunk, másképp iszunk, eszünk, a szülési fájdalmak és időtartamok is különbözőek. Van akiknek könnyebben, kevesebb fájdalommal jár világra hozni egy kisbabát, és vannak akiknél az idő hosszabb és a haladás fájdalmasabb. Én a lassan alakuló, sok fájdalmat cipelő édesanyák közé tartozom.

Minden terhesség más és más, minden szülés más és más, még akkor is, ha vannak hasonló részletek. Csak egy bizonyos szintig tudok uralkodni magam és a történések felett. Utána visz magával, sodor egy kis élet, és olyan állapotban vagyok, amikor tudom, hogy bármi történhet velünk. Életben maradhatunk és meg is halhatunk. Módosult tudatállapot? Igen azt hiszem. Érzelmileg nagyon erőteljesen élem át az egészet. Talán a halál pillanatában fogom újra érezni ezt? Nem tudom. Lehet.

Beszűkül – már nem érzem, hogy lenne testem, csak egy nagy fájdalomkupac vagyok, aki küzd erején felül. Üvöltenék, de azt nem szabad, így hát imádkozom és énekelek hogy valahogy kibírjam.

Erőm határán vagyok. Tudom, most még nem ájulhatok el, ki kell tartanom – és aztán kitágul a világ. Túléltem, túléltük, és egy magzatmázas csodát tartok a kezemben és folynak a könnyeim. Iszom minden mozdulatát, elmerülök kék szemében és csorognak a könnyeim. Hogy lehet, hogy én ilyen szerencsés vagyok?

Újra szerethetek egy kis emberkét.

 

TT Ú

Úton

 

szuszog a szél a csupasz ágakon
ember halad a betonon halkan
talpa felett kéreg alatti nyom
sajgó térdében porcgyűrű pattan

légörvény nyargal a fák között
felhők haját lobogtatja kéken
csillag világít a kertek fölött
fenyők jaja hullámzik a szélben

hűs illatokban ciklon hömpölyög
pulóverem áttetsző anyagán
arcomat könnyesre simítva nyög
vándor vagyok beteg Föld talaján

 

TT Ú

Úgy futok egyre

 

Verdesi házam hajnali zápor
Cseppet a csend úgy engedi bátran
Csillog az ágon zöld moha tábor

Vézna fiúcskám alszik az ágyon
Száll a virágpor hangtalan árban
Pille lel álmot májusi ágon

Fújtat a gyermek halk szava sincsen
Jajdul a vérem sejtelem árnyon
Szörtyög a hörgőd légtelen ingben

Tombol a kétség úgy futok egyre
Végtelen utcán lázas-ölelve
Életed óvnám jaj ha lehetne