A

A világ csengése – Náray Erika előadásában

A világ csengése

Boross Teréz Ilona felolvasóestje

Felolvasó plakát

N S

SIMOGATÓ

 

mély hangján szól a klarinét

lágy dallamát belebúgja

napsütötte alkonyokba

erdő-édes dallamokba

 

puha ének rigmusokra

kergetőzik a fuvola

táncot járó tűz ragyog ma

szeretetét meg is gyújtja

gyorsat járó mély fuvola

 

oboa is azt suttogja

érző hangján így dalolja

tedd a szíved tarsolyodba

legyél te is otthonom ma

 

édes kedves vigalomra

ugrál kurjant pikolóra

ráduplázik kakasszóra

hajnalban is imaszóra

 

Bartók: Magyar képek

Este a székelyeknél

fagaras-79150_1920

N SZ

Szolnoktól Szegedig

canoe-1149501_1920ültem a kenu orrában

elõttem bõ vizû folyó

terült el a bolygó Tisza

 

dús fák lombjukat áztatták

örvények között kanyarogtunk

a csintalan folyóvízben

letáboroztunk a partján

 

esténként tüzet gyújtottunk

beszélgettünk a meghittség

különös állapotaiban

 

az iszap-zöld vizû folyó

Szegednél kiszélesedett

felettünk magasodott a

békacombjáról híres fogadó

N SZ

Szent István úti csendes szonett

winter-1381775_1920a hideg téli estén haladtam

a Szent István út havas közepén

mellém szegődött a csend lágy szava

a hóval belepett fákon zenélt

fehér madár repült az út felett

karcsú szárnyain szótlan suhogott

reám nézett csillogó nagy szemmel

kegyelem levegője susogott

egy-egy otthonban szárnyai nyomán

villanyt kapcsoltak az ébren alvók

nem értették ki megy ilyen korán

ki jár ilyen későn havas pallón

kinek lelke néma hangon dobog

tekintetében melegség lobog

 

Szent István úti csendes szonett

 

M

Megszégyenítés

nem szeretetnyelv

 

weeping-41879_640

 

G N

Gondolkodó

csontvary_kosztka_tivadar-maganyos_cedrus_1907-121_legszebb_magyar_festmeny_29kicsit megtépett hajával

a libanoni fennsíkon

mint egy magányos madár

oly méltóságteljesen áll

 

mindene a hatalmas tér

kicsiségében keresgél

ahonnan ellát és belát

látja milyen óriás a világ

 

száraz éghajlat forró szél

mint egy állat a szavannán

törzse úgy támaszkodik

lengeti nyúlánk ágait

 

halvány színekben tiszta kép

foltokban jár a derengés

vihart álló élet remény

Isten előtt a teremtmény

 

Géniusz

 

szelíd alázattal alkot

ott áll ahol helye van

gyökeret eresztett

bizalom szeretet

 

Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus

T

Türelem

Tudod, amikor megszülettél,
sokszor nagyon fáradt voltam.
De jó lenne még egy kicsit
aludni!-gondoltam.
Oáztál te édesen.
Enni adtam éhesen.

Amikor lázas voltál,
levittem a lázad.
Megringattalak, és
aggódva meséltem neked.
De sokszor szaladgáltunk
várakozva a rendelőben
és játszottam veled!

Emlékszel?
Képzeletben elrepültünk
Afrikába, Indiába,
a Déli-sarkra.
Örültünk az állatoknak.
Nagyokat sétáltam veled.

Most fokozatosan engedem el a kezed.
Szeresd önmagad és a többi embert!

cherries-1503974_1920

MEGJELENT

Boross Teréz-Nemhiába-borító-w

O

Orvvadászat

clouds-1705724_1280

a nem dolgozók

vadásznak a

dolgozókra

 

a cégek

büntető

századai

üdülő-

helyeken

nyaralókban

masíroznak